webcím: http://www.coca-cola.com/
Elérhetőség: szórakozás/vendéglátás
Leírás: A Coca-Cola története az Egyesült Államokban, a Georgia állambeli Atlantában kezdődött, egy békebeli időkben épült házban, 1886-ban, ahol John Stith Pemberton, a jó nevű helyi gyógyszerész - aki már korábban is kevert tonikokat és szabadalmaztatott orvosságokat - egy napon illatos, karamellszínű üdítőital-szirupot kevert ki háromlábú rézüstjében.
Egy korsóval elvitt az új italból a Jacob’s gyógyszertárba, amely akkoriban Atlanta legnagyobb patikája volt. Az új termék itt debütált, kimért üdítőital formájában, poharanként 5 centes áron.
Nem sokkal később - már sosem tudjuk meg, hogy véletlenül-e vagy szándékosan - szénsavval dúsított vizet kevertek a sziruphoz: ekkor és így jött létre az üdítőital, amelyet ma a legtöbben fogyasztanak a világon.
Pemberton üzleti partnere és könyvelője, Frank M. Robinson javasolta a Coca-Cola elnevezést, mondván, hogy „a két C betű jól mutat a reklámokban”, és ő vetette papírra különleges kézírásával a mára híressé vált védjegyet is.
Már ebben az évben megjelent az Atlanta Constitution apróhirdetési rovatában az első Coca-Cola reklám, az „új és népszerű, gépről tölthető italt” népszerűsítve. A kezdet kezdetén a reklám technikája meglehetősen egyszerű volt, viaszosvászon felirat hirdette a gyógyszertár vászonernyőjén: „Drink Coca-Cola!”- azaz „Igyál Coca-Cola-t!”. Az első évben naponta átlag kilenc pohár ital fogyott az üzletben.
John Stith Pemberton nem ismerhette meg a találmányában rejlő lehetőségeket. 1888-ban, halála évében Asa G. Candler vásárolta fel a Coca-Cola részvényeit.
1891 Asa G. Candler atlantai gyógyszertár-tulajdonos, gyógyszerész és üzletember nagy lehetőséget látott a Coca-Cola-ban, és 1891-re 2300 dolláros befektetéssel teljes ellenőrzést szerzett a fiatal vállalat felett. 1892-ben Candler és fivére, John S. Candler Georgia államban Frank Robinsonnal és két másik üzlettárssal új vállalkozást jegyzett be. Cégüket a „The Coca-Cola Company” névre keresztelték. A vállalat induló tőkéje százezer dollár volt. A következő évben fizették az első osztalékot részvényeseiknek, ahogy a törzsrészvények után teszi ezt azóta is a cég, évről évre.
1893 A „Coca-Cola” védjegyet 1893. január 31-én jegyezték be az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalában. (A szabadalmi bejegyzést időről időre megújítják, a „Coke” védjegyével együtt, amelyet először 1945-ben jegyeztek be.) Candlernek ösztönös érzéke volt a marketinghez: fontosnak tartotta, hogy a frissen beiktatott védjegy különböző érdekes használati tárgyakon, pl. legyezőkön, naptárakon, órákon és szirupos kannákon is megjelenjen. Az üdítőital reklámozásához tartozott az is, hogy kuponokat kezdett osztogatni, amelyekért ingyen pohár Coca-Cola járt.
1895 A vállalat növekedését jelezte, hogy 1894-ben megnyílt az első Atlantán kívüli szirupgyár a Texas állambeli Dallasban. A következő évben újabb üzemek létesültek Chicagóban és Los Angelesben, így a részvényeseknek szóló 1895-ös jelentésében Candler jogosan jelenthette ki, hogy „a Coca-Cola-t mára az Egyesült Államok minden államában és területén fogyasztják-.
1899 Az új ital nem csak az üdítőital-kimérésekben folytatta terjeszkedését. Amikor a kisvárosi édességkereskedő, Mr. Joseph A. Biederharn a Mississippi állambeli Vicksburgban palackozó üzemet szerelt fel az üzletéhez tartozó raktárban, és az Atlantából származó szirup felhasználásával készült
Coca-Cola-t kínálta vásárlóinak, talán maga sem sejtette, hogy azon az úton teszi meg az első lépést, amely az ital világméretű forgalmazásához vezet.
1899-ben a Tennessee államban lévő Chattanoogában élő Benjamin F. Thomas és Joseph B. Whitehead megvásárolták Asa Candlertől a
Coca-Cola palackozására és gyakorlatilag a teljes Egyesült Államok területén történő értékesítésére vonatkozó kizárólagos jogokat. Mindez mindössze 1 dollárjukba került, mert Candler - úgy tűnik - nem látott fantáziát a palackozásban. Vagy épp ellenkezőleg?
Thomas és Whitehead mindenesetre John T. Lupton finanszírozásával szerződéseket kötött további vállalkozókkal, akik kizárólagos értékesítési területükön Coca-Cola-palackozó üzemeket létesíthettek. Az ő munkájuk vetette meg a palackozó vállalatok máig is működő világméretű hálózatának alapjait.
1900 Amerika után nemsokára a Coca-Cola szirupot a tengerentúli piacokon is árusították, 1907-től pedig helyi palackozókat hoztak létre.
A nagy palackozóüzemek beindulásával a Coca-Cola híre gyorsan terjedt. Minél népszerűbbé vált azonban a termék, annál többen próbálkoztak az utánzásával. Az első palackok nagyon egyszerűek voltak, sima felületű üvegből készültek, ezért könnyen lehetett őket másolni.
1915 Ebben az évben tervezte a híressé vált Coca-Cola-s üveget a Root Glass Company, éppen azért, hogy megnehezítsék az utánzását. Olyan üvegre volt szükség, amely „sötétben tapintással illetve összetörött cserepeiből is azonnal felismerhető”. Megálmodója, Earl R. Dean a kakaóbabról készült illusztrációból merítette az ihletet, amelyre az Encyclopedia Britannica 1913-as kiadásában bukkant rá. A babhüvelyt ábrázoló kép világosan mutatja annak görbülő alakját, és a hüvely vertikális hossza mentén végigfutó rovátkákat. A formaterv elfogadását követően az üveg apróbb változtatásokon esett át. Hogy a rekeszekbe több üveg férjen be, a körvonalat csúcsosan kissé elvékonyították és döntés született arról is, hogy halvány zöld árnyalatú üveget használjanak, amely később „georgia-i zöld”-ként vált ismertté. A palackozók a következő évben fogadták el szabványként a különleges kontúrpalackot, mely később abban a - csomagolást első ízben érő - kitüntetésben részesült, hogy az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala 1977-ben engedélyezte védjegyként való bejegyzését.
1919 A világ ekkora már vérbeli huszadik századi iramban száguldott. A húszas évek közepén - a New Orleans-i jazz és charleston fénykorában - úgy tűnt, ígéretes és kihívásokat tartogató időszak következik - a The Coca-Cola Company számára különösen.
Az üdítőital ugyanis ekkortájt indult el hódító útjára a többi kontinensen.
Ernest Woodruff atlantai bankár és az általa szervezett befektetői csoport 1919-ben 25 millió dollárért vásárolta meg Candlertől a The Coca-Cola Company részvényeit. A vállalatot Delaware államban újból bejegyezték, és 500.000 törzsrészvényt bocsátottak ki nyilvánosan - részvényenként 40 dolláros árfolyamon. Négy évvel később Robert Winship Woodruffot, Ernest Woodruff 33 éves fiát választották a The Coca-Cola Company elnökévé.
Robert Woodruff több mint hat évtizeden keresztül vezette a vállalatot. Nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a világ legjobb minőségű termékeit kínálják az embereknek - ez a törekvés azóta sem változott - és ő volt az, aki felismerte a Coca-Cola nemzetközi terjesztésében rejlő távlatokat. Nagyszabású elképzelései maradéktalanul valóra váltak: az üdítőital ma gyakorlatilag mindenhová eljut a világon.
A Woodruff-korszakot megelőző időkben a The Coca-Cola Company Egyesült Államokon kívül folytatott tevékenysége korlátozott volt. Amikor Asa Candler legidősebb fia, Charles Howard Candler egy európai útja során bemutatta az italt egy londoni kimérés vezetőjének, az mindössze 5 gallon (22,7 liter) szirupot rendelt Atlantából. És bár hasonlóan szerény mennyiségben jutott a cég termékéből Németországba, Jamaicába és Panamába is - sőt ott és Kubában 1906-ban működni kezdtek az első külföldi palackozóüzemek - a
Coca-Cola világméretű terjeszkedését célzó munka Woodruff vezetése alatt vett igazi lendületet.
1926 Létrejött a vállalat nemzetközi osztálya, pedig ekkor az Egyesült Államokon és Kanadán kívül még csak kilenc palackozóüzem működött. A külföldi forgalmazás folyamatosan emelkedett: 1940-re a cégnek már több mint 45 országban volt palackozóüzeme.
1941 Amikor az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Woodruff egyértelműen fogalmazta meg céljait: „Gondoskodunk róla, hogy minden katona 5 centért juthasson hozzá egy üveg Coca-Cola-hoz, függetlenül attól, hogy hol az állomáshelye vagy hogy ez nekünk mennyibe kerül”. Az Egyesült Államok hadseregével együttműködve a vállalat 64 palackozóüzemet szállított le és szerelt fel az Európában, Afrikában és a csendes-óceáni térségben harcoló amerikai katonák ellátására. A háború végéig a külföldön állomásozó katonák több mint 5 milliárd üveg Coca-Cola-t ittak meg. És az italt megismerte a világ - gyakorlatilag mindenütt, ahol a szövetségesek megfordultak. Az emberek felfedezték az ízét, és a béke visszatértével a Coca-Cola megkezdte világméretű terjeszkedését.
1955 Az olaszországi Nápolyban a Coca-Cola vállalat újból életre hívta a háborús Németországban néhány évig gyártott gyümölcsízű üdítőitalt, a Fantát. Mára a Fanta 125 különböző ízével egyike a világ 5 legkedveltebb szénsavas üdítőjének.
1961 A Fantát számos, sőt mára számtalan új termék követte. 1961-ben megjelent a vállalat új terméke, a Sprite, később más szénsavas és szénsavmentes üdítők, palackozott vizek, juice-ok, sportitalok, kávé, sőt tea alapú alkoholmentes italok is gazdagították a vállalat termékkínálatát. A Coca-Cola pedig ekkora már klasszikusnak számított a világ minden pontján.
1981 Az elnök-vezérigazgatónak megválasztott Roberto C. Goizueta 16 évig állt a vállalat élén, amelynek értéke ez idő alatt 4 milliárdról közel 150 milliárd dollárra növekedett. Vezetése révén a Coca-Cola gyakorlatilag a világ minden pontján elérhetővé vált. Olyan óriási piacokra tört be ekkor cég, mint India, Kína vagy Oroszország, és ezzel párhuzamosan a korábban szétszabdalt palackozó hálózat páratlan disztribúciós rendszerré fejlődött.
Az 1931-ben Kubában született Goizueta közvetlenül diplomája átvétele után, 1954-ben a helyi The Coca-Cola Company-nál helyezkedett el. A kubai forradalom kitörése után - táskájában 100 Coca-Cola részvénnyel - az Egyesült Államokba emigrált. 1964-ben a The Coca-Cola Company addigi történetének legfiatalabb alelnöke, 1975-ben pedig már ügyvezető alelnöke volt. Több mint húsz éven át szoros kapcsolatban állt a cég legendás vezetőjével, Robert Woodruffal. 1996-ban a CEO magazin az év vezérigazgatójává választotta.
Goizueta tevékenységét a hosszú távú gondolkodásmód és elszántság jellemezte. Sokan azt gondolták, hogy a cég pozícióján már nem lehet javítani, ő azonban rácáfolt erre: a vállalat nemzetközi részesedése az üdítőitalok piacán 35%-ról 48%-ra, az eladott ital mennyisége 5,4 milliárd üvegről közel 14 milliárdra nőtt. Elnökségéhez fűződik az 1990-ben alapított, elsősorban oktatási célokat támogató Coca-Cola Alapítvány is - az eredetileg 10 évre szánt 50 millió dollárt már 1995-ben kiosztották, és azóta további 50 millióval toldották meg az összeget.
A vezetése alatt álló cég küldetését így fogalmazta meg: "hosszú távra szóló értéket kell teremteni a vállalat részvényeseinek". Tevékenysége ebből a szempontból is kiemelkedő - a The Coca-Cola Company részvényekbe 1981-ben befektetett minden dollár ma már 65 dollárt ér, a visszaforgatott osztalékot is beleszámítva.
1982 A The Coca-Cola Company 750 millió dollárért megvette a Columbia Picturest, teret nyerve ezzel a szórakoztatóiparban is. Ugyanekkor terjesztette ki először a cég Coca-Cola védjegyet új termékre, az egyes országokban diet Coke vagy diet Coca-Cola néven ismert Coca-Cola light megjelentetésével. A nemzetközi siker nyomán az amerikai reklámipar szaklapja, az Advertising Age magazin 1990-ben „az évtized márkája” címet adta a Coca-Cola light-nak, mely ma a világszerte legtöbbet forgalmazott és legkedveltebb alacsony kalóriatartalmú szénsavas üdítőital.
1985 Hosszú és alapos kutatás után a vállalat bejelentette, hogy a Coca-Cola-t megújult ízben fogja gyártani; ez volt az első eltérés a hagyományos recepttől. Az új italt Amerikában és Kanadában dobták piacra, de egyáltalán nem hódította meg az embereket. Sőt, példa nélküli ellenreakciót váltott ki belőlük: ragaszkodtak az eredeti recepthez, az igazihoz, melynek íze oly sok emléket és érzelmet ébresztett bennük. A vállalat
három hónap alatt vissza is tért az eredeti összetételhez, amelyet attól kezdve Amerikában és Kanadában Coca-Cola Classic néven forgalmazott. Sikert aratott viszont a Coca-Cola meggyes változata, az azóta 19 országban - köztük Magyarországon is - kapható Cherry Coke. A Coca-Cola űrhajósok segítségével a világűrbe is eljutott - az ital tehát túllépte a földi határokat…
1986 A századik születésnapját ünneplő Coca-Cola köszöntésére a világ minden tájáról érkeztek vendégek a centenáriumot ünneplő Atlantába.
A vállalat 1983 és 1989 között megvált a nem alaptevékenységéhez kötődő érdekeltségeitől, többek közt a Columbia Pictures-től.
1991-ben, száz évvel azután, hogy 2300 dollárért cserélt gazdát, a The Coca-Cola Company értéke elérte az 50 milliárd dollárt. A 100 milliárd dollár eléréséhez már csak 6 évre volt szükség, hét évvel később pedig már 150 milliárd dollár a vállalat összértéke.
1993 Ez az év jelentős változást hozott a csomagolás terén a
Coca-Cola kontúrüveghez hasonló műanyag flakon bevezetésével. A termékek között pedig 1994-ben feltűnt a hamarosan világszerte népszerűvé vált sportital, a Powerade.
A globális terjeszkedés is folytatódott: 1990-1995 között a Coca-Cola rendszere másfél milliárd dollárt fektetett be Kelet-Európában, többek között hazánkban is.
1996-ban a Fortune magazin első alkalommal választotta meg a The Coca-Cola Companyt a világ „leginkább nagyra becsült” vállalatának.
Ma - az űrkutatás, a hálózati kommunikáció, a világutazások és az egymással keveredő kultúrák korában - világszerte, naponta több mint egymilliárdszor szakítanak az emberek időt maguknak arra, hogy megigyanak egy jéghideg, frissítő Coca-Cola-t.
A Coca-Cola történetének bő évszázada alatt szinte elképzelhetetlen mértékű sikert ért el. Egy gyógyszerész hátsó udvarából eljutni napi több mint egymilliárd pohár üdítőitalig kétségtelenül büszkeségre jogosító örökség. Ám a múlt önmagában sosem biztosítéka a siker elkövetkező évszázadra szóló folytatásnak.
|
