70 vers ellenfényben jellemzők

"Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy "Apa lakatos és költő", az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol "nem kap (...) ünnepi csendet a szó".
1945-ös születésűként papírforma szerint békében nőtt fel, és ezt - sokakhoz hasonlóan - meg is szenvedte. "Mert nekünk nem volt egy vacak háborúnk, hogy esténként mesélhessük a gyereknek" - panaszolta, csaknem egy fél élettel ezelőtt. Hát mesélt másról, arról, amiről tudott: igazságról, tisztességről, a "jó tett helyébe jót várj"-ról. Amikor pedig úgy négyévesen megkérdeztem tőle meccsnézés közben, kinek drukkol, azt mondta: "A gyengébbnek, mert annak nagyobb szüksége van rá."
Talán ő maga is unta már, annyiszor hangoztatta véleményét a költészetről: "Aki abba tudja hagyni az írást, hagyja is abba." Ő maga is megpróbálta abbahagyni, többször is. Nem sikerült.
Én örülök neki." (Birtalan Balázs)