A csontnyakú furulya jellemzők

Az erdélyi költő tizenkét "felnőtt" verseskötet után a magyarság múltjában kalandozik. Ezúttal másképpen, hagyományosabb keretek között éleszti újjá a mondai világot, mint korábbi műveiben. A szerző a történelmi gondolatébresztést e kötetében játékos, könnyed formával társítja. A nyelv és a történet erejére bízza a hatást, függetlenül attól, hogy milyen életkorú közönségnek szánja költeményeit. A különféle versformában, változatos ritmikai megoldásokkal életre hívott mondákban és legendákban fel-felcsillan az irónia. Olykor groteszk hang közelíti a mai korszellemhez a rég megtörtént eseményeket - még olyan komornak elkönyvelt témák esetében is, mint amikor a tatárokat váró Béla királyt vagy a pusztítást túlélő krónikást, Rogerius mestert idézi fel a legenda: Csitt, rút kakas s madársereg! Béla király nagyon beteg. Tudós fők, doktorok, jósok, mióta, hogy kuruzsoltok, mégis sápadt, mégis rekedt; őfelsége kilenc hetet töltött ágyban, kólikásan. Ki orvosolja meg, lássam!... Vegyész kezek állnak bénán, javasasszony tátog némán. Királyasszony arca könnyben, de a tehetetlen csöndben kilép egy hívatlan követ. Konganak a teremkövek. "Király ő, nem közönséges szilva, alma, ami férges!" - szól az ősz agg, mint ki koldul... Az idézet jól példázza a játékos hangvételt és a kötetet átható zeneiséget. Mindemellett a kötet darabjait zömükben nemcsak gyermekversnek szánta a költő. Felnőtt olvasóinak Kányádira emlékeztető zamatokat, Weöres költészetén csiszolt formakultúrát kínál.