A doktornő jellemzők

Huszadik századi orvosregény volt már sok, de van-e, létezhet-e olyan, amelynek főhőse józan ésszel nem magyarázható, csodás megérzésre képes: vagyis érintésre megállapítja a halál feltartóztathatatlan közeledtét? Ilyen orvos volt a sötét középkorban R. J. Cole, Az orvosdoktor főhőse, akinek nagy becsben tartott szikéje nemzedékről nemzedékre öröklődött. Ilyen volt az Angliából Amerikába elszármazott Cole doktor, a Sámán, aki az indiánok és az első telepesek között gyógyított, s végigszenvedte Észak és Dél háborújának borzalmait.
És ilyen Noah Gordon legújabb orvosregényének, a trilógia harmadik kötetének, A doktornő-nek napjainkban élő hőse is, aki egészen más, mint elődei – nemcsak azért, mert NŐ, hanem mert nem is akar orvos lenni. S hogy óhaja ellenére az lesz mégis, nem pedig jogász, az elsősorban épp csodás adottságának köszönhető, mellyel igaz szerelmének közelgő halálát felismeri. Orvosként magára talál Roberta, magánélete azonban annál kuszább.