A hétfejű szeretet jellemzők

Hagyomány és újítás Lázár Ervin elbeszélő művészetében A Lázár-életmű elemzése során a népszerűbb, ezáltal nagyobb kritikai visszhangot kapott szövegek mellett a szerző azokat a szövegeket is vizsgálta, melyek kevésbé ismertek, ugyanakkor megkerülhetetlen állomásai annak az útnak, mely során a szerző írásmódja a 60-as évek realizmustól eljut a mágikus realizmusig. Az elemzés fókuszába a népmesei tradícióból építkező, ugyanakkor azt meghaladó, sajátos mesélői attitűd jegyei (szövegszervező elvek, nyelvi játékok, narrátori pozíció elmozdulása) kerültek. A Lázár-mesékben markánsan megjelenő értékrend több forrásból táplálkozik. Egyik eleme ennek a hagyományos tündérmesék mesemorálja (a jó csak a rossz legyőzésével érheti el célját), mely az író értékrendje hatására átformálódik. A pusztai világban megtapasztalt közösség és az ehhez kapcsolódó normarendszer a második éltető eleme Lázár Ervin meséinek. A harmadik forrás pedig a gyermek képzelete, és az ebből fakadó különleges világlátás, melynek megtapasztalása a felnőttet újra a mesevilág és a gyermekkor tájaira repíti. Lázár Ervin mesevilágának alapja a szeretet, ez az érzés alapvetően meghatározza történeteinek szereplői közötti viszonyokat is. Mintha a krisztusi szeretetparancs irodalmi megfogalmazása lenne egy-egy mese, elbeszélés. Ennek az önzetlen szeretetnek a megtapasztalása vezet ahhoz, hogy a hős képes saját és társai életet más szemszögből látni, ugyanakkor a szavakkal ki nem fejezhető, igazi szeretet hiánya bukáshoz vezet. Dr. Pompor Zoltán, főiskolai adjunktus a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán tanít gyermekirodalmat, anyanyelvi tantárgy-pedagógiát. Doktori disszertációját Lázár Ervin prózaművészetéből írta. Az utóbbi években számos tanulmánya, recenziója jelent meg gyermekkönyvekről és az általános iskolai olvasóvá nevelésről. A Református Pedagógiai Intézet munkatársaként a Magyar Református Nevelés szerkesztője, rendszeresen tart előadásokat az anyanyelvi kompetencia fejlesztéséről.