A JÓSDA-HISTÓRIA jellemzők

Bernard le Bovier de Fontenelle (1657–1757) munkássága megkerülhetetlen. Szinte nincs olyan magára valamit adó antológia, a korai francia felvilágosodással foglalkozó munka, amelyben meg ne emlékeznének róla, ne idéznék, ismertetnék a korszakra jellemző műveit. „A filozófusoknak a jóslás problémája mindig komoly fejtörést okozott, mert a háttérben meghúzódó különös tények és eszmék feltárásához, valamint értelmezéséhez meglehetős képzelőerő és némi vakmerőség is szükségeltetik. Ha sokukhoz hasonlóan abból indulnánk ki, hogy a jóslás nem egyéb, mint a hajdani gyermeteg lelkű, játékos kedvű pogányság szemfényvesztő mesterkedése, akkor egyszerűen elintézhetnénk az ügyet azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a világon kétféle ember létezik: a csaló és a megcsalatott” – írja A Jósda-história szerzője, és elénk tárja az orákulumok szellemes, kimerítő történetét... 1687-ben megfogalmazott kérdéséhez mit tehetnénk hozzá: „Nem különös, hogy a könyveink ma is telve vannak jövendölésekkel, illetve jó