A KATYMÁRI VODICA

A katymári és a környékbeli hívek már Hományi Sándor plébánosságának (1835–1865) elsőszakaszában vallásos tisztelettel keresték fel a Vodica-forrást, mellette 1846 körül a keresztútképeit, egy oszlopon pedig a Boldogságos Szűz Mária képét helyezték el. Adományaiknakköszönhetően az új plébános – Navratill Ede (1865–1887) – összefogásával 1866-ban felépültaz első kápolna. A kegyhely történetében a következő fontos évszám 1885 lett. Ekkorszentelték fel a ma látható nagyobb kápolnát, és egy év múlva kiépült a Szentkút is. TormásyGábor plébánossága (1887–1901), majd korai halála után a tisztségében őt követő GärtnerSándor (1901–1925) munkálkodása alatt teljesedett ki a katymári Szentkút-Vodica-Bründl(a helyi németek ajkán Prindl), amely a környék jól felszerelt búcsújáró helyévé vált.A trianoni békeszerződés nyomán meghúzott új országhatár elérhetetlenné tette Vodicáta határon kívül rekedt hívők számára. Az 1925 augusztusában ide helyezett új plébános,Schwerer Ferenc (1925–1944) irányításáv