A kincskeresés 400 éve Magyarországon jellemzők

A mágikus kézikönyvek irodalmában a kora újkorban jelentős átrendeződés figyelhető meg mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon. Fokozatosan jellemzővé válik - egy a középkorban ritka - mágiatípus: a kincskeresés, hogy aztán a XVIII-XIX. században ez váljon a viszonylagos bőségben fennmaradt varázskönyvek domináns műfajává, lett légyen szó latin, magyar vagy német nyelven írt kéziratokról.
Kötetünk egyfelől ennek a mágiatípusnak az eddig csak alkalmanként kutatott válfaját és csak esetenként kiadott forrásait mutatja be (azaz magukat a kincskereső kézikönyveket); másfelől pedig olyan peres forrásokat publikál, amelyek a kézikönyvek használatáról árulkodnak. Egyes kivételes esetekben még arra is volt lehetőségünk, hogy egymás mellé tegyünk levéltári forrást (egy büntetőpert) és a hozzá bűnjelként lefoglalt varázskönyvet, amelynek használatáról épp a peranyag tudósít.