A magyar irodalom története I-II. jellemzők

"Folyamatos szövegként, kézírásban, a Mohács utáni pusztulásból csupán néhány bizonyíthatóan XIII-XIV. században magyarul fogalmazott költemény vagy hitszónoklat-részlet maradt ránk. A Biblia első, általunk ma ismert magyar nyelvű szövegét 1466-ban Moldvában másolták. Tudjuk viszont, hogy a nép ősidők óta énekelt anyanyelvén fogalmazott dalokat, hősi regéket. Ezeket a közemlékezet megőrizte. Sylvester János, az Újtestamentum fordítója döbbent rá anyanyelvünk költői jelentőségére: "Kísőn vivők eszünkbe az mi nyelvünknek mindenben való nagy nemes voltát."
Bizony későn, mert az István király szervezte magyar állam szétesőben volt. A nemzet egységét már csak nyelvünk őrizhette meg. Őrzi is mindmáig. Jókai szavával "az édes anyanyelv múltunk, reményünk, jelenünk".
Irodalmunk története egyszersmind hazánk történetei is.
E könyv olvasója örömmel ismerheti fel "elménk éles voltát a lelésben", s hogy a szép magyar beszéd "nem egyéb, hanem magyar poézis". (Nemeskürty István)