A magyarországi középkori latinság szótára I. Pótkötet

Éppen hatvan éve hunyt el Huszti József (1887-1954), A Magyarországi Középkori Latinság Szó- tárának alapítója. Bár 1949-1954 között ő még távolról sem gondolhatott a szócikkszerkesztés meg- kezdésére, a méltánytalan jogfosztottság esztendeiben is bár remegő kézzel, de a tudomány maradandóságába vetett töretlen hittel jegyezgette cédulákra, mi mindent is kellene még kiírni ahhoz, hogy megkezdődhessék az érdemi feldolgozó munka. A halálával elárvult vállalkozást is. Horváth János (1911-1977) vette át, az ő gondja elsősorban a háborús károk enyhítésére összpontosult, az örökébe lépő Boronkai Iváné (1933-1995) pedig a kiadási munkálatok sok körültekintést igénylő meg- indítására. Röviddel Boronkai Iván korán bekövetkezett halála előtt újra előtérbe kerültek a gyűjtés hiányosságai. Ezt akkoriban folyóiratokban közzétett pótlásokkal gondoltuk orvosolhatni. Az azóta felgyűlt cédulaanyag a középkori forrásfeltárás volumenének örvendetes növekedésével terjedelmében ma már jócskán meghaladja azt a mennyiséget, melynek folyóiratok tudnak helyet biztosítani. Ezért döntöttünk az első pótkötet megjelentetése mellett. Pótkötetünk három szerkezeti részből épül fel. Az első erre sok példát találhatunk a szótár- írás nemzetközi gyakorlatában egy egységesített és pontosított rövidítésjegyzék. Ez magába foglalja mindazokat a nyomtatásban megjelent vagy kéziratból idézett kútfőket, melyekből jelentéseket dokumentáló adataink származnak, s melyeknek feloldása szótárunk különböző köteteiben látott napvilágot. A második, egyben legterjedelmesebb rész a tulajdonképpeni pótlásokat tartalmazza az A-tól az I betűig bezárólag. Itt elsősorban a szimbólummal jelölt tételek érdemelnek figyelmet, ezek ugyanis részint az eddigiekhez képest teljesen új szócikkek, részint új jelentéskategóriák. Szócikkeink másik része a szavak használatának és jelentésárnyalatainak dokumentálására törekszik. Utóbbiak összeállításánál a Boronkai Iván megszabta úton haladva a megjelent szócikkek jelentésmeghatározásaira támaszkodtunk, számos esetben egyszerűen átvéve a már megjelent szócikkek szerzőinek szerencsésnek bizonyult meghatározásait, másutt módosítva vagy pontosítva azokat. A szócikkek sorozatába teljes egészében beolvasztottuk a korábban folyóiratokban megjelent anyagot. Különösen is törekedtünk arra, hogy pótoljuk a sajátos szókinccsel rendelkező területeken mutatkozó hiányokat. Ezen igyekezetünk eredményeként a késő középkori szerzetesi ill. rendi nyelvhasználat, a tudományos, teológiai és heraldikai stb. szaknyelv nyert érdeméhez illő teret a közölt anyagban. Megjelentek ugyanakkor új műfajok (pl. az újlatin komédia stb.), s nyereségként kezeltük Ianus Pannonius újonnan felfedezett költeménytöredékét; ezek lényegesen színesítették az irodalmi szókincsről (és annak mintáiról) eddig alkotott képünket. Reményeink szerint az újonnan feldolgozott források segítségével körképet nyújtottunk a külföldi használóknak a magyar középkorkutatás legújabb eredményeiről is. A megjelent kötetekben alacsony dokumentáltságú szavak esetében igyekeztünk mind több forrásidézettel alátámasztani a szó használatát ill. életidejét (mikortól meddig használták), esetleg műfaji vagy szak-, csoport- stb. nyelvi kötöttségeit. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára elektronikus adatbázisa módot adott az olvasatok kényelmes ellenőrzésére, szükség esetén pontosítására. Ennek révén lehetőségünk volt arra, hogy különös szóalakok esetében azok létezését megerősítsük, vagy ellenkezőleg, adott szócikkek törlését javasoljuk. Mivel egy jövőbeni Onomasticon körvonalai ma még csak halványan látszanak,* a kis számban kezünkbe került tulajdonnévi eredetű szavak közlését sem utasítottuk el, de nem törekedtünk rendszeres gyűjtésre. A fenti okoknál fogva a pótkötet ezen része a korábbi kötetek törzsanyagával együtt használható jól (ennek kényelmetlenségét az elektronikus köz- lés fogja hamarosan kiküszöbölni). Akik csak jelentéseket keresnek majd kötetünkben, azok számára a szimbólummal megjelent szócikkek és jelentések lesznek elsősorban hasznosak, akik azonban a szavak által jelölt tárgyak kutatásában kívánják szótárunkat hasznosítani, értékes tárgymutatót, ill. kontrollanyagot találnak az idézett dokumentumokban. A pótkötet harmadik befejező része a középkorból korunkra maradt terjedelmesebb szójegyzékek (szótárunk előzményei) latin szavak szerint betűrendbe rendezett anyagát kínálja. Ezek esetében mivel éppen a latin filológia szemszögéből sok még körülöttük a tisztázatlan kérdés eltekintettünk a normalizált lemma alá kényszerítéstől (ezért nem olvasztottuk be őket a betűrendbe) s a jelentés meghatározásától is. Megelégedtünk a kéziratokban olvasható latin alak és a korabeli helyesírású magyar jelentés feltüntetésével, további információért a Régi Magyar Glosszárium kötetéhez utaltuk a használót. A lista egyelőre az A-I kezdőbetűs szavakat tartalmazza, az ábécé második felét a zárókötetben szándékozunk közölni. A Magyarországi Középkori Latinság Szótára sokak munkájának, érdeklődésének és támogatásának köszönheti, hogy munkálatai eredményesen folyhatnak. Jelen kötetünkben napvilágot látó szócikkeink nagyobb részét a kötet szerkesztője készítette, egy részük Boronkai Ivánnal közösen összeállított pótlásainkból származik (Aetas 1991:1 p. 187210; ALMA 53 [1995] p. 4185). Mivel a szócikkírók nevének gyakori változása fölöslegesen növelte volna a terjedelmet, ezekben az esetekben eltekintettünk a szócikk szerzőnévvel történő ellátásától. Nem így jártunk el az újonnan készült, ám más szerzőtől származó tételek esetében, itt ugyanis a megfelelő szócikk alatt feltüntettük összeállítójának nevét. A korábbiaktól tehát jelen esetben annyiban eltérünk, hogy a névaláírás nem egy szócikk-sorozat szerzőségét tünteti fel az utolsó általa írt szócikk végén, hanem egyetlen szócikkét. Köszönet illeti azokat a kollégáinkat, akik különböző okoknál fogva már nem dolgoznak a tudományos vállalkozásnál, de munkájuk megbízható alapot biztosított jelen kötetünk összeállításához. Őszinte hálával tartozunk azoknak is, akik önzetlenül bocsátották rendelkezésünkre kéziratban készülő forráskiadványukat. E tekintetben elsősorban Dreska Gábor, Kondákor Szabolcs, Molnár Antal, Neumann Tibor és Sarbak Gábor előzékenységének köszönhetünk sokat. Végezetül, de korántsem utolsó sorban a lektorainknak fejezzük ki hálánkat, akik tanácsaikkal fáradhatatlanul támogatták munkánkat.