A MEDVE, AKIT PADDINGTONNAK HÍVNAK

Paddington nekem mindig teljesen valóságos létező volt, élőlény amp;amp;amp;#8211; és máig az is maradt. Két lábon áll mindig a tények talaján, ráadásul erős érzéke van jóhoz és rosszhoz. Olyannyira, hogy mikor kétségeim vannak, valami igazi gyakorlati kérdésben mi lenne helyes, mi helytelen, hozzá fordulok, megkérdezem.Az pedig, hogy igen sokan ugyanígy vannak vele amp;amp;amp;#8211; legfőbb, legszebb jutalmam. Egy fiú azt írta például, hogy a amp;amp;amp;#8222;Paddington amp;amp;amp;#8221; név mindenestül medvénkhez kapcsolódott a számára, így csak ámult és bámult, hogy egy pályaudvart és metróállomást is így hívnak. Egy apáca, csak úgy teljesen váratlanul, kórházból írt nekem amp;amp;amp;#8211; gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, azt hiszem amp;amp;amp;#8211;, megköszönve a sok boldog órát, melyet amp;amp;amp;#8222;Paddingtonnal tölthetett amp;amp;amp;#8221;. Medvénk nem kaphatott volna nagyobb dicséretet amp;amp;amp;#8211; meg is hatódhatott tőle.Mikor az első könyvet írtam, azt sem sejtettem, hogy életnagyságú bronz szobra lesz nevezett vas