A nagy per II.

Szalontay Mihálynak A nagy perhez írt tanulmányából idézzük: „Ez a mű magasan kiemelkedik alkotásai sorából, s az egész magyar kultúrtörténetnek jelentős dokumentuma. Ebben a perben Eötvös nemcsak egy politikai tanítás és korlátolt fanatizmus koholta hamis vádat tört össze, hanem a kor legmagasabb szintű ismeretanyagának birtokában és annak segítségével példát adott a társadalmi haladásért vívóknak, s erőt az elnyomottaknak. Itt nem is csak az ártatlanok kiszabadítása, hanem az antiszemitizmus legyőzése a végső cél. S tovább, az ő eszlári sikere nemcsak egy üldözött vallás vagy a kor felfogása szerint: fajta rehabilitációja volt, hanem a felvilágosultság, elfogulatlanság, a tárgyilagosság, egyszóval a modern gondolkodás, a modern embereszmény diadala is... A nagy per irodalmunknak is egyedülálló alkotása. Szinte meghatározhatatlan műfajú munka - olyan mű, amellyel irodalomtörténet-írásunk még sokat fog foglalkozni. Tulajdonképpen dokumentumregény, egységes egész, a történetből adódó szerkezettel. Az aprólékos, mindenre kiterjedő figyelem a megbízható dokumentum-jelleget erősíti... Annak számára, aki a XIX. századi Magyarország életét kutatja, feltétlenül egyik legnagyobb erénye: forrásértéke - az olvasó számára pedig, hogy izgalmas regény. Mert az is... Olyan regény, amely anélkül, hogy feladatául tűzte volna ki, korképet ad a XIX. század nyolcvanas éveinek magyar viszonyairól - méghozzá pontosat és hiteleset -, s ezzel akaratlanul is leleplezője lett kora közéletének. Olyan mű ez, mellyel, ha nem íródik meg, szegényebb lett volna irodalmunk, kultúránk, olyan mű, mely tanúságtételével az égre kiált, és egyszersmind büszkévé tesz, s hálássá Eötvös Károly iránt, hogy erre a büszkeségre lehetőséget adott.”