A népek országútján I. jellemzők

Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Őseink milyen nyelvet beszéltek és hogyan éltek? S végül, miért hagyták el korábbi hazájukat, hogy útjuk végén a Kárpát-medencében telepedjenek le? Megannyi kérdés, amelyekre ma sem tudunk igazán válaszolni. Más népek fiai furcsán néznek ránk, amikor bevalljuk, hogy nincsenek válaszaink az ilyen egyszerű kérdésekre sem. Pedig a válaszok ott rejtőznek valahol, csak tudni kell megtalálni őket. S mint oly sokszor a tudomány történetében, ezek a válaszok talán most is egy kívülállótól, egy gyökeresen eltérő szemléletű kutatótól származnak. A könyv írója nem történész. Fizikusként nem a régi írók műveit böngészve próbálta eloszlatni az eredetünket fedő homályt. Ehelyett Eurázsia helységneveit fogta vallatóra, és a helységnevek óriási tömege a szakértő kéz alatt egyszer csak beszélni kezdett a rég elfeledett korokról. A történetből pedig lassan kiderült, hogy nem egy nép fiai vagyunk. A végtelen sztyeppén -a népek országútján- számos nép jutott el a Kárpát-medencéig. Szkíták, hunok, avarok, magyarok és megannyi más nép, akiknek utódai ma is itt élnek köztünk. Helységneveink nagy része idegen nyelveken szólal meg, s meséli el ősi történelmünk egy-egy epizódját. A könyv első kötetében a szkíták rég kihalt nyelve elevenedik meg még egyszer, hogy elmondja: a szkíták népe nem tűnt el végleg a történelem homályában. Igaz, manapság székelyeknek hívjuk őket.