A PEREM-LÉT KÖNYVE

Jan Kuntur orosz nyelvű, család- és utónevű, uráli hitvilágú, az egész világirodalomban otthonos, városlakó értelmiségi írja magáról: „A nyelv változik, eltűnik, a néptudat eltűnik, / a vér megmarad mint tudat alatti önérzékelésünk / e világban, ezen a földön, amelyből származik. / Születésem jogán én e hegyek és fák folytatása vagyok. / … / Bennem a kötés, mely összefogja a különféle végeket.” Ép, magas szellemű önazonossága megrendítő. És rajta kívül csak Isten tudhatja, mibe került – kerül – ez neki.Szellemiségénél csak munkái figyelemreméltóbbak.Térben-időben egyetemes ember hangján szólnak, kivételes tehetségre utalón. Kivételes érzékenységre utalón.Ahogy a görög Szapphót, a japán Komachit, a kínai Xhin Shant – nőköltőket – belülről idézi egyik versciklusának bonyolult szövetében.Ahogy leír másféle, forrásvíz-tiszta sorokat: „Forgolódom az utcák barlangjában / télen felébredt medve.” „Vessük be a hálót, Nyikoláj! / Én erről a partról, te meg a túlsóról: / két apró figura az őselem