A rónin jellemzők

"Miután végzett a nekigyürkőzéssel, a rónin beletörölte tenyerét combjába, és feltartotta szétfeszített ujjait, hogy megnézze, nem remegnek-e. Minden szem az ujjaira szegeződött. Olyanok voltak, mint a kő. Kezének rezzenetlen ereje volt az egyik mozzanat, amire a legtöbb túlélő visszaemlékezett.
Arra is sokan emlékeztek, ahogy egyetlen mozdulattal kirántotta a kardját, és lesújtott. Az előtte álló férfi karja kihullt ujjasából. Döbbenten nézett a földre, összeráncolt homlokkal csendesen felnyögött, majd pokoli üvöltése végigsöpört a folyóparton..."
A középkori Japán erőszakkal telített korszakában játszódó történet főszereplője egy félig legendás, félig valós történelmi alak, aki barbár gyilkosból népi hőssé válik. A W. D. Jennings által feldolgozott ősi zen történetben a gazdátlan szamuráj fokozatosan halad végzete felé, amit a bölcs már csírájában lát. A rónint nyughatatlan lelkiismerete hajtja a poklok mélyéből a megtisztulás felé.
A megingathatatlanul realista zen misztika hagyatéka ez a történet, amelyet Jennings a saját szavaival élve "kicsit kibővített, de természetesen semmit sem tett hozzá". A cselekményekben és meghökkentő fordulatokban bővelkedő regény olvasmányossága ellenére is olyan gondolatok magját ülteti el, amely biztos, hogy felrázza, megdöbbenti de egyben inspirálja is az olvasót.
Nem csak a szamurájkori japán történelem és harcművészetek szerelmeseinek ajánlott olvasmány.