A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája (1938-1944) jellemzők

A Fejér megyei és ezen belül a székesfehérvári zsidóság igen távoli múltra tekint vissza. A római kori Intercisában, a mai Dunaújvárosban, már jóval a magyar honfoglalás előtt, az i. e. 3. században zsidó közösség működött. A megye területén és Székesfehérvárott szinte mindvégig jelen volt a zsidó vallási közösség, amely kiemelkedő szerepet töltött be a megye és az egész ország gazdasági életében. Fejér megyében a zsidóság lélekszáma 1880-ban 8143, 1890-ben 7900, 1900-ban 7359, 1910-ben pedig 7382. Az első világháborút követő forradalmak és főként az ellenforradalom után a zsidók lélekszáma erősen megcsappant: 1941-ben 4433 fő volt, ebben azonban nincsenek benne a munkaszolgálatra elhurcolt férfiak. A holokauszt és a deportálás tragédiáját a megyében összesen 564-en élték túl, így - s ennek folyamatáról szól ez a könyv - a zsidóságot valósággal megtizedelte a vészkorszak. Gergely Anna könyve nem csupán vállalt történészi feladatának tesz eleget, de önálló néprajzi gyűjtőmunka alapján elénk tárja a korabeli zsidóság belső életét is. Statisztikai adatbázisán túl nem vész el az adatok halmazában, hanem konkrét és érdekes arcokat villant elénk: a rabbik, a közösségi vezetők és a jelentős zsidó személyiségek életét és tevékenységét is bemutatja. A könyv méltó emléket állít a nagy múltú székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság holokauszt előtti és alatti életének, annak a nagy vérveszteségnek, amely a közösség pusztulása által a magyar zsidóságot, a magyar népet, annak gazdasági és kulturális életét érte.