A vízözön mondja jellemzők

„Szelíd embernek tudom magam, de 1943-ban, Buda dombjain győzhetet­len fakardommal lefejeztem a fűszála­kat és a pitypangokat, azt játszva, hogy Erdélyt szabadítom fel, amelyet szere­tett anyám igazi Hazánknak nevezett. Habár két apám is volt, mindketten hősök a maguk módján, úgy éreztem, a Duna az én isten-apám. Ha nem kel­lett volna megszöknünk, a sorsom más­képp alakul... de ma minden költőnek az a sorsa, hogy száműzött legyen egy olyan világban, amelyben a technológiát ültették a halott Isten trónjára, a tech­nológiának pedig nincsenek tízparan­csolatai, nem azt mondja meg, mit te­gyünk és mit ne tegyünk, hanem azt, hogy hogyan tegyük, és mindent, amit meg lehet tenni, és ami azonnali hasz­not hoz, azt meg is teszik. így aztán nap nap után (a hosszútávú hatások szempontjából) a Rút és az Ostoba zsar­noksága erősödik egyre a világban, és a kortárs költők, a kivételes szépségek különböző formáinak e felfedezői, disz­harmóniában találják magukat korunk vallásával, kevéssé jelentékeny eretne­keknek számítanak, vagy pedig az időszerűtlenség máglyájára kerülnek..."