A Vörös István gép... ár és hasonló termékek
A Vörös István gép vándorévei jellemzők
Vörös István verseskötete abszurd, mégis helytálló műfajmegjelölésként a fejlődésregény alcímet viseli. A 2001 és 2007 között íródott versek keletkezési sorrendben követik egymást, egyfajta lírai naplót produkálva.
A könyv három ciklust tartalmaz: A rövidülő évezred, Saját tao és A berlini füzetből.
A vándorévek történetszerűen mesélődnek el képek, helyzetek, gondolatok kiragadásával egyik versről a másikra. Az ironikus, mégis komoly, önmagát, világát és istenét is megkérdőjelező hang pátosz nélkül beszél életről-halálról, transzcendenciáról, alkotásról. Mindezt szemlélődő felismeréseken, paradoxonokon keresztül teszi, felhasználva a Saját tao című ciklus hagyományához kötődő technikát.
A kötet verseit, kerülve minden okoskodást, megfellebbezhetetlenséget, leginkább ez a fajta természetes evidenciaként való kimondás jellemzi, melynek eszköze a groteszk, játékos figyelem.
A könyv három ciklust tartalmaz: A rövidülő évezred, Saját tao és A berlini füzetből.
A vándorévek történetszerűen mesélődnek el képek, helyzetek, gondolatok kiragadásával egyik versről a másikra. Az ironikus, mégis komoly, önmagát, világát és istenét is megkérdőjelező hang pátosz nélkül beszél életről-halálról, transzcendenciáról, alkotásról. Mindezt szemlélődő felismeréseken, paradoxonokon keresztül teszi, felhasználva a Saját tao című ciklus hagyományához kötődő technikát.
A kötet verseit, kerülve minden okoskodást, megfellebbezhetetlenséget, leginkább ez a fajta természetes evidenciaként való kimondás jellemzi, melynek eszköze a groteszk, játékos figyelem.
