Ady és Mylitta jellemzők

Bűn, ha kiburkollak – üzente Ady a Keserű imádságok Mylittához című versciklusában annak az asszonynak, akit verseiben az asszír mitológia egyik istennője nyomán mitizált, emelt a költészet fényébe. Csaknem kilenc évtizedig váratott magára az igazi kiburkolás, a részleteket is tisztázó, valóságos felfedezés. Mert a Mylitta-szerelem asszonyáról és a költőnek hozzá fűződő kapcsolata alakulásáról még az irodalomtudomány művelői is alig tudnak valamit. Pedig versfakasztó élményként igen nagy jelentőségű ez a szerelem. A könyv szerzője különböző motívumok és levelek, életrajzi tények segítségével harminc költemény megszületésének ihlető múzsájaként idézi meg e rejtélyes asszonyt. A tudományos életrajzi és az egyes versmotívumokat szakszerűen felidéző monográfia írója az Ady-lírát megújító kapcsolat létrejöttét és állomásait szinte lépésről lépésre kíséri nyomon. Több kortárssal, köztük az önmagának meghatározó szerepet tulajdonító Dénes Zsófiával és más Ady-kutatókkal is meggyőző módon vitázva, hitelesen tárja elénk e szerelem megtartó és röptető erejét. Bizonyítja ez a kötet, hogy az ismert Ady-képet az új ezredév küszöbén is lehet ismeretlen mozzanatok megjelenítésével módosítani.