Algériától Pannonhalmáig jellemzők

"Megtaláltam, kit szeret a lelkem, megragadtam és el nem engedem.
1973 nyarán kirepültünk Algériába, apukám Constantine-ban, a vízügyi hivatalban lett mérnök. Bekísért a francia nyelvű diákok közé, azután kinn még néhány szót váltott a tanító bácsival. A gyerekek közben kérdezgettek: "Comment tu r'appelles?" Hogy hívnak? Amire én nem tudtam válaszolnis. És mire visszajött a tanító bácsi, az egész osztály kórusban üvöltötte: "Comment tu t'appelles?!" Földbe gyökerezett lábbal álltam, meg se tudtam nyikkanni. Azt hittem, megsemmisülök ott helyben. Ehhez képest később nagyon megszerettem az osztályt, az iskolát is, másfél év után pedig folyékonyan beszéltem franciául. Egy világ nyílt meg előttem, mikor rájöttem, értem a körülöttem zajló beszédet, hozzá tudok szólni, épp úgy tudom alakítani a történéseket, mint bármelyik másik osztálytársam."