Almafa jellemzők

Salamun Tomaz 1999-ben elnyerte az egyik legjelentősebb szlovén költészeti elismerést, a Preseren-díjat.
Első versesköteteiben, mint a Póker (1966; 1988) és a Pelerin szándéka (1968), ironikus és parodisztikusan játékos, igyekszik megszabadulni a hagyományos ideáloktól és esztétikai korlátoktól, a felszabadult és bátor magatartás mellett foglal állást, ellenáll a lelkesüléstől mentes kisstílűségnek. A hetvenes évekbeli köteteiben a szokatlan és ellenőrizhetetlen dolgok tárulkoznak fel, a nyitottságon és a világ végtelen változatosságai iránti érzékén keresztül szemlélte a szlovén életmódot, történelmet és jövőt. Újrafogalmazta a költő szerepét és helyzetét, aki mint alkotóművész az én és a felfoghatatlan között tölt be közvetítő szerepet. 1980-as években, a dél-amerikai indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony költészete mélyebb reflexiókban, lelkiségben és érzésekben nyugodott meg. Verseit az elveszettség és az áldozat fájdalma járja át, küzdelemmel teli hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálva.
A kötet Salamun teljes költői életművének első magyar nyelvű áttekintése.