Amiről a gyermekrajzok beszélnek jellemzők

A könyv jól szerkesztett, világos, áttekinthető struktúrába rendezett, értékes munka. A hazai gyermekrajz-irodalomban viszonylag kevés azoknak a műveknek a száma, amelyek kifejezetten olyan humánszolgáltatási szakembereknek szólnak, akik nem terápiás területen dolgoznak, de viszonylag hosszú ideig napi kapcsolatban állnak a gyerekekkel. A könyv az óvodapedagógusokat, tanárokat, védőnőket és a szociális gondozás területén munkálkodókat célozza meg, nekik kíván a mindennapi praxisban alapvető ismereteket nyújtó, ugyanakkor eligazító, tanácsadó, kézikönyv-szerű jegyzetet adni. Az anyag igen informatív, sok ismeretet nyújt, és a gyakorlatban jól használható elemzési, értékelési támpontot ad. A Szerző az általa kitűzött célt mindvégig szem előtt tartja, s nagy pontosságra és igényességre törekedve valósítja meg. Az általános ismeretközlésen túl érzékenyen vigyázza a szakmai kompetencia-határokat, s mindvégig biztos kézzel vezeti az olvasót az ésszerű és elvárható értékelési keretek és a pszichodiagnosztikába, illetve terápiás megnyilvánulásokba hajló értelmezések között húzódó keskeny mezsgyén. E kényes egyensúly megteremtése a munka egyik legnagyobb erénye. A mellékelt rajzi anyag kiválasztása minden szempontból adekvát, jól illusztrálja a szöveget, helyenként kifejezetten „beszédes”, sőt attraktív benyomást kelt.