Amonsonia felfedezése

Elkezdődött. Nem tudtam meggyőzni őket. Most már nem csak a múltunk bizonytalan, hanem a jövőnk is. Megpróbáltam mindent, de kudarcot vallottam. Félek, hogy népünk jövője vész el, múltjának kutatása miatt.
Népünk múltja hiányzik. Kitörölték. Hiszem, hogy okkal történt és hiszem, hogy így jobb nekünk. Van, akiket nem érdekel a jövő, és hogy mi lesz velünk. Ők mindenáron tudni akarják mi volt a múltunk. Pontosan ötvennégy éve létezik csak történelmünk. Az ezt megelőző időszakról nem rendelkezünk semmilyen információval. Sem írások, sem képek, sem tárgyak, egyszerűen semmink sincs a múltból, még emlékeink sem.
Olyan, mintha egyik napról a másikra jöttünk volna a világra: felnőttek, gyerekek, családok, mi mindannyian. De nem csak mi, hanem házaink, városaink, gépeink, járműveink, egyszóval mindenünk. Egyik pillanatban még nem volt semmi, míg a másikban minden létezett és működött.
"Keletkezésünk" óta tudjuk, hogy kell lennie múltnak, kell lennie előzménynek, de erről nincs semmilyen bizonyítékunk. Ez sokakat az őrületbe kerget. Mindent feladnának, hogy megtudhassák az igazságot a múltról.
Először én is azt hittem, hogy jó dolog történik velünk, hogy az esély múltunk megismerésére, hasznunkra válik. Ma már tudom, hogy a felfedezés, mely mindent megváltoztatott, akár népünk pusztulásához is vezethet. Ám sokan gondolják ezt másképp. Nagyon sokan.
Négy évvel ezelőtt találtunk valamit. Valamit, ami mára megváltoztatta mindenki életét...