Automatizmusok jellemzők

A szegedi alkotó rendkívül gazdag, sokrétű életművet hagyott hátra (1912-1980). Munkásságában éppúgy tetemes helyet kapnak az intim, mágikus erejű portrék, mint a monumentális léptékű murális kompozíciók, nem beszélve érzéki, expresszív tájfestészetéről, majd avantgárd törekvéseiben megnyilvánuló változatos eredményeiről. Mégis azt látjuk: e nyugtalanul kutató, fáradhatatlan művész pusztán csak a 60-as évektől talál rá legigazibb, legjobb önmagára. S ezt mindenekelőtt barvúros, szürreális tollrajzaival és tiszta, automatikus képi remekléseivel éri el. Ezekkel aztán egyszeriben szinkronba kerül a legprogresszívebb hazai és egyetemes tendenciákkal. Aligha kétséges: ez a végső periódus.