Az alkimista elképzelésekről jellemzők

Jung az 1920-as évektől kezdve nagy figyelmet szentelt az alkímiának, mert úgy vélte, bensőséges kapcsolatban áll azokkal a jelenségekkel, amelyekkel a tudattalan pszichológiája gyakorlati okokból kénytelen foglalkozni.
A kötetben olvasható öt hosszú tanulmány az alkímiai filozófiai és vallási vonatkozásait tárgyalja, s egyfajta előkészítő stúdiumot jelent a szerző olyan nagy lélegzetű, alkímiai tárgyú műveihez, mint a Mysterium Coniunctionis, a Psychologie und Alchemie és az Aión. Jung Az aranyvirág titkához írt kommentárjában az ősi kínai filozófiák (különösen a tao), a vallás és az alkímia kapcsolatát vizsgálja. Zoszimosz látomásainak következtetéseit a psziché és a kollektív tudattalan szempontjából értelmezi. A Paracelsusról szóló tanulmányban nagy beleérző erővel foglalkozik e robbanékony és dinamikus személyiség alkimista jellegű írásaival. Mercurius visszatérő alak Jung műveiben. A kötet legismertebb tanulmányában, A bölcsek fájában a szerző a következő gondolatot fejti ki: "A tudattalan archetípusos megjelenítéseiben gyakorta találkozunk a fa vagy általában a csodás növény képével. A továbbiakban elsőként az individuális képek reprodukcióját és elemzését adom, vizsgálódásom második részében pedig az alkímiából ismert "filozófusok fájáról" és annak történeti vonatkozásairól szólok." A könyvet Jung pácienseinek rajzai és festményei egészítik ki.