Az eltűnt idő nyomában I. jellemzők

Marcel Proust életműve a modern irodalom kiapadhatatlan forrása. Nagyszabású regényciklusa: Az eltűnt idő nyomában nemcsak a 20. század francia irodalmának, hanem a világirodalomnak is klasszikus műve. Művészetével és a regény formájának megújításával Proust új utat kezdett, új látásmódot teremtett az irodalomban. Nem leír, hanem felidéz, emlékek, hangok, színek és benyomások révén kutatja az eltűnt, múltba vesző valóságot.
Jellegzetes alakjai Swann, a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Françoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai és rabszolgái, Bergotte, az író, valamint Berma, a nagy színésznő. Az író éles szemmel figyeli, kíméletlen rajzzal örökíti meg a kor művészeit, íróit-festőit, barátait és ismerőseit, árnyaltan érzékelteti a nagypolgári és arisztokrata világ rétegeinek egymáshoz való viszonyát, és a lélek olyan mélységeibe, útvesztőibe száll alá, a tudat és a tudatalatti olyan finom rezdüléseit rögzíti, mint őelőtte senki.