Az én vizuális nyelvem jellemzők

"A plakátművészet az a rendkívül kivételes műfaj, ahol a programművészeti vonatkozás sokkal természetesebb, mint a festészet vagy szobrászat esetében, legyen az kereskedelmi, vagy politikai, a plakátnak mindig van kézzelfogható feladata, konkrét üzenete. Jellemző tulajdonságuk az előadásmód erős szuggesztivitása, gyakran groteszk, sokkoló, abszurd ötlet formájában. A felhívó, blikkfangos motívum azonban egyúttal mindig továbbvezető, összetett metaforikus kép.
Molnár Gyula is ezekkel a kihívásokkal került szembe, pályafutása során a tervezőgrafikusi munka szinte minden szeglete, feladata, technikája, célja és módja megváltozott, átalakult. Az érzékeny rajzi képalkotás, amely alapvető kiindulópontja művészetének megmaradt és nem is sokat módosult a több mint harmincévi munka során.
Végignézve Molnár Gyula munkásságát, úgy tűnik, szemléletmódja nem változott, a világ derűs szemlélete, irónia, érzékenység és professzionalizmus minden korszakában jelen van." (Fitz Péter)