Az erdélyi római katolikus egyház 1900-1948 jellemzők

Erdély története mindig egyedi vonásokat mutatott az anyaország históriájához képest. A huszadik század első felének erdélyi római katolikus egyháztörténete is sajátos arculattal bír. Első szakaszában, amely Sas Péter olvasatában a századfordulótól az első világháború befejezéséig nyúlik el, a teljes egységet alkotó egyházkormányzat képe rajzolódik ki elénk. A második időszakban, amely a hatalomváltozástól a második világháború végéig tartott, az egyház nemzetfenntartó feladatának az egyház és az iskola összekapcsolását tekintette. A szerző természetesen nyomon követi, hogyan határozták meg a cselekvés lehetőségeit a Vatikán és Románia között megkötött állami egyezmények. A kötet utolsó részében pedig a szerzetesrendek felszámolásáról, a "békepapi rendszer" kiépítéséről kapunk képet. Megismerhetjük közben Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron püspök erőfeszítéseit, amelyet az újrakezdés vagy a továbbélés érdekében fejtettek ki. A függelékben három jeles személyiség (Hirschler József, Bíró Vencel és P. Benedek Fidél) pályafutásának részletes bemutatása kap helyet.