AZ ÉRTELMEZŐ KÖZÖSSÉGEK ELMÉLETE jellemzők

A kötet gerincét az 1995 októberében az Irodalomtudományi Intézetben megtartott tudományos konferencia adja, más magyar elméleti írók tanulmányaival kiegészítve. Az „értelmező közösség” Stanley Fish által bevezetett fogalma újabban felkapottá vált az irodalomelméleti irodalomban: azzal kecsegtet, hogy betöltheti azt az interszubjektív hézagot, amely az értelmezés önkényessége és az értelem rögzítettsége között található. Az önkényesség és a rögzítettség közötti különbség a jelentés helyének (ontológiai státusának) bizonytalansága következtében jön létre — elvileg lehetetlen olyan egyetemes érvényű értelmezői rangsort felállítani, amely rendet tudna teremteni akár egyetlen szöveghez rendelhető valamennyi interpretáció tagolatlan sokaságában. Ugyanakkor szükség van ilyen interszubjektív alakzatok létezésére (illetve feltételezésére), amelyek — szemben a kánonnal — kellőképpen reflektáltak ahhoz, hogy elfogadják érvényességük határait, a történelmi változásnak való alávetettségüket. A tém