Az írástudó - publicisztika 1925-1927 jellemzők

Mottó:…az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat. A publicista Márai „Akkor is ír, ha sétál az utcán, vagy fellép egy villamos peronjára. Vezércikket fűz a cipőjébe reggel, regénytémákkal beretválkozik. Úgy áll készen az írásra a nap minden percében, minden porcikájában oly ideges remegéssel, mint versenyparipa startnál futásra” – írta Márairól Bálint Jenő 1933. májusában A Reggel című lapban, a vele készített interjú bevezetéseként. Márai szenvedélyesen író és újságíró: e két fogalom szorosan összetartozik nála, ezért tartja és nevezi az újságírást „újságba írás”-nak. Újságba írni rang, hiszen ő annak a tárcaíró nemzedéknek egyik utolsó tagja, akik szinte napról-napra párbeszédet folytatnak olvasóikkal. Mindaz érdekli, amiből tanulni és tanítani lehet, ami gazdagíthatja a tudást, szélesíti a látókört, érthetőbbé (és sokszor elfogadhatóbbá) teszi a világot, ami körülveszi az embert. Ezért olvassa rendszeresen a nyugati sajtóorgánumok jelentősebbjeit is. Három legfontosabb lapjában (Kassai Napló, Ujság, Pesti Hírlap) megjelent cikkeiben arra törekedett, hogy ennek megfelelően közvetítse értékrendjét, látásmódját olvasói felé.