Csángókról, igaz tudósítások jellemzők

A könyvet Jáki Sándor Teodóz győri bencés tanár írta. Amit a szerző látott, hallott, megtapasztalt, a valóság élő szövetének empirikus anyagát adja át nekünk. Talán nem is jó a kifejezés, nem "átad", hanem elénk varázsol. Annyi kilométerrel a lábában, ahánnyal, s ahányszor "elcsángált" a moldvai magyarokhoz, az őshazába is eljuthatott volna, talán többször is - növelve ezzel tudósításai hitelességét.
Jáki könyvében a csángómagyar élet szeleteiből, mozaikjaiból áll össze az a kaleidoszkóp, amely e néptestvéreink életét mutatja be színesen, fordulatokban és izgalmakban bővelkedve. Az ötvennyolc tudósítás három bokorba, három téma köré sorolható.
Az első: a csángómagyarok mindennapi léte, társadalompolitikai helyzete, megindító egyéni sorsokon, eseményeken, plasztikusan megrajzolt arcképeken keresztül.
A második: egyben a legdúsabb bokor a magyar szó, a magyar nyelv köré szerveződik. Szövegébe építve is megtapasztalhatjuk a csángómagyar nyelvnek, kora őseink nyelvének szépségét, ízessé-gét, s jelenlegi szívfájdító helyzetét, sorsát, az anyanyelv "kitépésé-nek" módjait.
A harmadik: a csángómagyar valóság "égi mása", a népénekek világa. A népénekgyűjtő - egyben kiváló karvezető - szerző szívének oly kedves népénekekről szóló tudósítások csokra, a népénekkultúra kottákkal is ellátott színes és megkapó bemutatása, kiegészítve a hitélet, a vallásgyakorlás helyzetének leírásával.