Csillagporos utakon jellemzők

A távolság amit magamban őrzök, akár egy átvilágított éjszaka. Egyedül hallgatom a csend szavahihető mondatait, születésről, életről, halálról. Itt élek a tél lidérces szelei között a délelőtti havazás némaságában. Elleng a csend. Az ölelés forró éjjele nem takargat suttogást, hallgató virágzást. Elsuhogtak a fényküllők arany pásztái... Álmaimban távoli mezőkről ügetnek felém lobogó sörénnyel a gyermekkor meghajszolt lovai. Mennyei ménes nyerít, sörényes virradat... Hiába tudom, hogy van egy ház, hiába tudom, melyhez egyetlen út sem vezet már.