E dalra tanított anyám jellemzők

Marlon Brando önéletrajza lenyűgöző olvasmány. Úgy érezzük, ott ülünk Brandóval egy szobában, aki hosszan, nyugodtan, egy élete végére nagyon bölccsé lett ember komótosságával mesél nekünk. Az első fejezetek nehéz gyerekkoráról szólnak, azután jönnek az első színészi élmények. A legizgalmasabb, ahogy Brando értelmezi a műveket - mindig eredeti meglátásai vannak, szikrázóan okos művész, noha nem győzi hangsúlyozni, hogy a filmkészítés szerinte nem művészet. Az utolsó részben Tahitiről mesél - ide, egy kis szigetre vonult vissza öregkorára -, és összefoglalja mindazt, amit az életről gondol. Egy nagyon nagy művészt ismerünk meg, aki egyúttal rendkívül izgalmas személyiség is.