EGY RENESZÁNSZ KÖNYVVADÁSZ

A kéziratok nem égnek el – ezt mondja Woland A Mester és Margaritában. Mivel többes számban fogalmaz, tudható, hogy nemcsak a Mester kéziratára gondol. Gondolhat ugyanis egy híres-neves esetre, Lucretiuséra, akinek „A dolgok természetéről” írt, titkolni és felejteni való pogány verses értekezése több mint ezer évre tűnt el. A kézirat felfedezésének és hatásának történetét napjaink egyik legnagyobb hírű tudósa, Stephen Greenblatt ismerteti új könyvében. Hatszáz évvel ezelőtt, a reneszánsz kellős közepén egy fiatalember –munkanélküli pápai írnok –, Poggio Bracciolini eredt a titkos kéziratról szóló legenda nyomába, és talált rá egy német kolostori könyvtár mélyén a veszélyes eszméket közvetítő műre. A klasszikus mű fordítása, terjesztése a reneszánsz egyik meghatározó – ma éppenséggel kevésbé ismert – gondolatává vált, és olyan jelentős művészeket és gondolkodókat ihletett meg, mint Botticelli, vagy épp Giordano Bruno, később pedig jelentősen meghatározta többek között Galilei, Freud, Da