Elektronikus tanulási környezetek jellemzők

Ha a tanítást és tanulást - és tágabb értelemben az emberi kogníció fejlődését - egy olyan rendszerben vizsgáljuk, amelyben a biológiai, a társadalmi és a technológiai tényezők egységes kontinuumot alkotnak, láthatóvá válik, hogy az elektronikus tanulási környezetek nem egy hirtelen előbukkanó "édeni struktúrát" jelentenek, hanem bennük egy újabb, a korábbiakból szervesen kibontakozó sajátos "kognitív habitus" manifesztálódik. A neveléstudományi reflexió és értékelés ezen a területen még a paradigmaalkotás előtti szakaszban van. A könyv kísérlet a vizsgált jelenségek értelmezésére, az eddigi tapasztalatok rendszerbe foglalására, s egyúttal újabb kérdések feltevésére is ösztönöz. Az elemzések a következő kérdések köré csoportosulnak: Hogyan módosulnak a tanulás és a tanítás mibenlétéről kialakult elképzeléseink az új eszközvilág hatására? Lehetséges-e, hogy az elektronikus tanulási környezetekről gondolkodva a megszokottól eltérő módon értelmezzünk bizonyos a pedagógia, a didaktika tárgyát képező jelenségeket? Elképzelhető és hasznos lehet-e társadalomtudományi jellegű neveléselmélet és neveléstörténet mellett egy másfajta, nagyobb ívű megközelítés, amely az evolúciós történetiség mentén vizsgálja a tanítási és tanulási folyamatokat.