ELITVÁLTÁSOK ÉVTIZEDE KECSKEMÉTEN (1938–1948)

A történészek hajlamosak – önkényesen és vitatható szempontokalapján megállapított – történelmi korszakokban gondolkodni. Azoka történeti munkák, amelyek a két világháború közötti időszakottárgyalják, rendszerint 1938-ban érnek véget, a Horthy-korszakkalfoglalkozók 1944-ben, esetleg 1945-ben fejeződnek be, a másodikvilágháborút kutatók többnyire az 1938 és 1945 közé eső évek eseményeit veszik górcső alá, a nagyvilágégést követő új berendezkedést elemzők pedig általában 1944-gyel vagy 1945-tel indítanak.Írásomban a korszakhatárokat, ezektől eltérően, 1938-ban és 1948-ban jelöltem ki, amelynek két főoka van. Az egyik az, hogy meggyőződésem szerint a 20. századi magyar társadalomtörténetben alegnagyobb és legmaradandóbb változások 1944-ben és 1945-ben játszódtak le, ezért meg kellettvizsgálnom – helyi – előzményeit és következményeit is. A másik, hogy az egyénekre, a helyi elittagjaira fókuszáltam, akiknek többsége túlélte a korszak határát, és valójában az foglalkoztatott, hogye rendszer