ELSŐ SZEMÉLYBEN - ELBESZÉLÉSEK jellemzők

Az az irónia, néha gúny, amellyel Maugham (1874–1965) láttatja, ábrázolja kora világát, emberét még ma is eleven. Talán azért, mert ma is szeretünk látszatok közt élni, lenni és ítélkezni; nem változni. Az ebben a kötetben megjelenő hat elbeszélés ezzel szembesíti olvasóját, úgy, hogy ő maga csak felvillant, sugall; megoldást nem ad.Hat történet, hat élet egyes szám első személyben.„Charlie vihogott. Kövér pocakját rázta a nevetés. Rendkívül tréfásnak találta az esetet. Az az érzésem, hogy nem viselkedett megfelelő módon. Janet szerint is jobban tette volna, ha gyengéden, elnézően bánik a feleségével. Megértően kellett volna viselkednie. Janet szerint helyesebb lett volna, ha ajka fájdalmasan megremeg, arcára kiül a csendes bánat, a végső lemondás szomorúsága. A nőket mindig meghatja mások önfeláldozásának szépsége. Janet még azt is rokonszenvesnek találta volna, ha a férfi vad dühbe jön, eltör néhány bútordarabot (amit később majd rendbe kell hozatni), vagy állon vágja Margeryt. Ehely