Eltékozolt forradalom?

Ötven év múltán, amikor már az utca embere is úgy érzi, hogy '56-ról "mindent tud", lehet ugyan az eseményről újabb és újabb könyveket írni, de nehéz volna a róla kialakult képet lényegesen módosítani. Az itt olvasható munkának nem is ez a célja. Szerzőjét, aki a budapesti 1956-os Intézet egyik alapítója, a tények pontosításánál is jobban izgatja az a kérdés, hogy miért olyan bizonytalanok a mai magyar társadalom ötvenhattal kapcsolatos érzelmei. Hogy mi az, ami miatt a huszadik századi magyarságnak ez a legnagyobb cselekedete, nemcsak hogy nem vált közös hagyománnyá, hanem mindmáig megosztja a közvéleményt. Választ keresve e kérdésre, a kötet először is megmutatja azt a történelmi helyet, amelyet a köztudatban '56-nak, mint népforradalomnak, és mint függetlenségi harcnak el kellett volna foglalnia, de mégsem foglalt el, azután pedig azt vizsgálja, hogy mi történt a magyar társadalommal a harc bukása után. Kende a forradalom egyik aktív szereplője volt, könyve azonban nem személyes emlékeinek gyűjteménye, hanem távolságtartó elemzés. Esszészerű tömörséggel azt foglalja össze, amit az '56-os robbanás okairól, lefolyásáról, jellegéről, következményeiről a legfontosabbnak tart, s mindezekről úgy elmélkedik, "mintha egy másik ország forradalmát írná le", tehát kerülve minden elfogultságot, a nemzetit csakúgy, mint a személyeset. Ez a könyv az értelemhez szól, s ennek megfelelő óvatos visszafogottsággal tárgyalja még azt is, amiről a szerzőnek feltételezhetően, mivel személyében is érintett, erős érzelmei lehetnek.