Emlékképek Norvégiából jellemzők

Különleges könyvet tart a kezében az olvasó. Nemcsak témája és írója, de a kötet keletkezése is figyelemre méltó. Szilágyi Erzsébet, marosvásárhelyi énektanár és énekművész a két háború közötti kor új nőtípusának megtestesülése: egyedülálló, szakmájában sikeres és önállóságára büszke. 1936-ban norvégiai hajóúton vett részt. Feljegyzéseit először 1950-ben állította össze, 1952-ben kiegészítette a fényképekkel, majd legépelte és így elnyerte végleges formáját, amit most az olvasó a kezében tart. Az a világ, kapcsolatok, ételek, melyekben olyan otthonosan mozgott a hajóút alatt, eltűntek, de a komor ötvenes években mégis menedéket jelentett az emlékezés a mindennapok szomorúsága és nélkülözése elől. Az úti élmények többszörös átírása azt a célt szolgálta, hogy a hajóúton megismert barátjának ajándékba adja azt, ami megmaradt a világégés után, az úti emlékeit, mely összekötötte őket. Ennek a barátnak a hagyatékból került elő a kötet. A napló többszörös átírása során az úti élmények - a mai olvasó nagy örömére - újabb és újabb részletekkel és pontosításokkal színesedtek. Így született meg ez a napló, ami nemcsak azt mutatja meg, hogyan látta Norvégiát 1936-ban Szilágyi Erzsébet, hanem azt is, hogyan gondolkodott egy független magyar nő.