Erdély - Székelyföld jellemzők

A természet bűvös ereje ellenállhatatlan varázzsal díszíti fel a "hűség földjét", Székelyföld tájait: akár rügyillatú, zöldfényű tavaszi köntösbe öltözik, akár izzó sugarú fény járja be az illatos kaszálók ezer virágából szőtt tarka szőnyegét, akár az őszbe csavarodó természet szivárványszínekben tündöklőn rejti a nap aranyát. A negyedik évszak, a tél, talán a legszebb. A kép és a vers hangulata, harmóniája mond el róla a legtöbbet. A megörökített pillanatok apró kis gyémántfényeket villantanak fel, s a hozzá kapcsolt költemények szitáló, halk sziromcsodákká varázsolják együttlétüket. Az erdélyi lét apró kis villanásai ezek a képek: a téli örömök és bánatok, a helytállás és csüggedés, a hűség és lemondás, a menekülés és maradás, a munka és pihenés ellesett pillanatai, s mindenekelőtt a szeretet, a remény, a hit, és a fohász, a fohász és az áldást kérő ima fényei. A tél lenyűgöző, varázslatosan gyönyörűséges: a hóhullás "...vigasztaló-nagy csöndes ének, lélegzete a mindenségnek...". A havasokon, ahol a fenyők élnek, fenséges, ünnepi a világ. A hópaplan alatt rejtőzködő havasokról készült felvételek a tél pillanatait tükrözik, immár 2. kötetben.