Erdélyi adalékok a Lex Apponyihoz

Köő Artúr fiatal történész e könyvével igen bátran a magyar-román viszony egyik legbonyolultabb csomópontjához szól hozzá. Miután ugyanis a 19-20. század fordulóján kiderült, hogy az 1867-ben létrejött magyar liberális mintaállam (többek között az 1868. évi nemzetiségi- és az oktatást szabályozó különböző törvényeivel) mindössze annyit ért el, hogy a hazai elemi népiskolák, tanítóképezdék és gimnáziumok a magyarellenes nézeteket a nem magyar diákságba sulykoló intézményekké váltak, a századforduló után megoldást kellett találni a kialakult helyzetre. A nemzetiségi egyházi iskolákban egyáltalán nem kellett magyarul tanítani, amiből az következett, hogy (szemben más országokkal) az állam nyelvét a nemzetiségekhez tartozó milliók meg sem tanulták. Ez hosszú távon a legnagyobb mértékben veszélyeztette a magyar állam egységét. Emiatt aztán a koalíciós Wekerle kormány kultuszminisztere, gróf Apponyi Albert 1907-ben megalkotta a népiskolai törvénycsomagot, amely mint e kitűnő összeállításból és értékelő könyvből kiderül komoly hazai és nemzetközi vitákat váltott ki. Köő Artúr következtetései helytállóak, s mint kiderül, további kutatásokkal folytatja a témakör szakmai szempontú föltérképezését. A tovább vizsgálandó témakörök is telitalálatok: ezek föltérképezését nyelvismerete mellett széles körű szakirodalmi ismeretei is segítik. // (Raffay Ernő történész))