Erdős Renée összegyűjtött versei jellemzők

„Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes. És nagy sugárzó tollazatom. S leszálltam csúcsára egy jegenyének – Erős, magányos bús madár – S pihentem azon. Karjaim voltak, vakító fehérek, Zománcos pihe födte be őket. Fejemről a fürtök szálltak a szélnek, S ágai közt az ős jegenyének Nagy hirtelen elhallgatott az ének...” Erdős Renée