Félelembe zárt múlt jellemzők

A Budapest vonzáskörzetében található Gyömrő járási székhelyvolt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. A második világháború utolsó hónapjaiban, amikor már mindenki fellélegezhetett volna, hogy a rémségeknek vége, drámai időket éltek meg a járás lakói. 1945. február elejétől április végéig Gyömrőről és a környékbeli falvakból különböző ürügyekkel internálás címén elhurcoltak és meggyilkoltak több jegyzőt, főjegyzőt, papot, irodatisztet, földbirtokost, egy járásbírót, egy vendéglőtulajdonost, egy uradalmi intézőt, még a postamestert is.
Megalázták, halálra kínozták, majd az esetek többségben a saját magukkal megásatott sírba temették őket. Az áldozatok száma meghaladta a húsz főt, pontos számot ma sem tudunk mondani. A tettesek az új, formálódó helyi hatalom képviselői voltak, felelősségre vonásuk - a többszöri próbálkozás ellenére is - elmaradt. Hogy mi történt valójában Gyömrőn és környékén, azt hivatali oldalról hallgatás borította, a túlélők részéről pedig sokáig a félelem homálya fedte. A rendszerváltás után kezdett oldódni valamelyest a félelem. A szerző levéltári források, tanúkihallgatások jegyzőkönyvek, visszaemlékezések és a korabeli sajtó alapján - az országos politikai folyamatokkal összefüggésben - követi nyomon, mi történt, illetve hogyan kezelte a problémát a mindenkori államhatalom.