Fociszeletek

Bardi István 1929-ben született Kisvárdán nyolcgyermekes iparoscsaládban. Bár mindig is vonzódott az iskolához, csak 22 éves korában szakérettségizhetett. 1955-ben szerzett matematika-kémia szakos tanári diplomát az Egri Pedagógiai Főiskolán. Pályafutását a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falvakban kezdte, majd az egri főiskolán folytatta. Több mint két évtizedig, 1989-ben történt nyugdíjazásáig a főiskola gyakorlóiskolájának igazgatóhelyetteseként szolgálta a tanárképzés ügyét. A tanítás mellett élete meghatározó tényezője a sport, azon belül is a foci. A labdarúgás iránti szeretete kicsi gyerekkora óta tart. Kamaszkorában mezítlábas utcai csapatot szervezett, ifjúsági játékosként a Szabolcs megyei ifiválogatott tagja, felnőttként NB-s szintű játékosa lett, s mint öregfiú a kispályán fejezte be játékos-pályafutását. A futballtól azonban nem tudott elszakadni: mivel 35 évesen edzői képesítést szerzett, ezután a serdülő korosztály utánpótlásedzőjeként hódolt a focinak. Tanítványai közül többen ma is élvonalbeli labdarúgók. Edzői hitvallása elévülhetetlen, és mindenki számára megfogadható: „Nem ártani.” Nemcsak öt gyermekére, kilenc unokájára és hat dédunokájára büszke, hanem arra is, hogy hitvallását mindig be tudta tartani.