FÜR ELISE jellemzők

Az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló id amp;amp;amp;otilde;vel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasz, majd fiatal feln amp;amp;amp;otilde;tt életére irányuló kérdés el amp;amp;amp;otilde;l. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temet amp;amp;amp;otilde;k, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevel amp;amp;amp;otilde; iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczy is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megsz amp;amp;amp;ucirc;nt, emlékeit amp;amp;amp;otilde;rzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az els amp;amp;amp;otilde; részt kapja kézhez.