GALAMBOK A TÜZELŐÁLLÁSBAN jellemzők

Minden könyvnek megvan a maga sajátos sorsa. Ezé is. Második gyermekem születését váró, 34 éves sárospataki tanárként kaptam meg a bevonulási parancsot un. SAS-behívó formájában arra, hogy késedelem nélkül utazzak Kassára, ahonnan majd elindulunk a doni frontra „védeni a magyar hazát”. A doni harcok talán legnagyobb emberveszteségét elkönyvelő kassai 23. könnyű tüzérezred tagjaként vettem részt a harcokban. Ezerkétszáz katonatársam közül jó, ha 10 százalékunk, alig 12-an kerültünk haza. Tollforgató fajtához tartozván mindent papírra vetettem, amit a fronton tapasztaltam, és amit akkor a történésekről, bajtársakról gondoltam. Ezek nem csak naplóbejegyzések voltak, gyakran amolyan karcolatfélékben hagytam nyomát élményeimnek, melyeket a tábori postával, Patakra irányítottam. Két fiatal társammal együtt már évek óta szerkesztettünk-írtunk egy nagyon egyszerű hetilapot, Határőr címen. Karcolataimat civilben maradt szerkesztőtársaimnak küldtem el, akik rendre közölték is őket akkoriban. Eze