Tűzlovagok legendája jellemzők
"Még a folyton az arcába csapó ágak sem tudták lesodorni a nyeregből. Oly annyira felbátorodott, hogy még a szemét is ki merte nyitni. Bár amit látott, attól torkára forrott a sikítás. Alig pár fa választotta ugyanis el a látó gazdájától, ott futott mellettük. Vagy mintha siklott volna. Gyorsasága vetekedett a lovakéval. Mintha próbálta volna utolérni őket. Péter ijedten pislogott, remélte csak rosszul látott, és mire újból kinyitja a szemét már el is tűnik. Tévedett. Ott volt, és abban a pár másodpercnyi szünetben még fel is fegyverezte magát. Hatalmas nyílpuska volt a kezében, éppen most célzott rá. Az imént még tokárra forrt sikítás most új lendületet vett. Péter akkorát ordított, hogy a váratlan zajtól a lova sóbálvánnyá merevedett. Ennek köszönhette az életét: a kilőtt nyílvessző az orra előtt repült el. A rémalakot a lendület tovább vitte, aztán mintha egy falnak csapódott volna, felrobbant. Még pár pillanatig fekete pára lengte be a helyet, majd az is eloszlott. Nem maradt nyoma az iménti támadásnak."
