Ha majd felnövök

Egymás után olvasva, ezekből a versekből élet születik. Egy emberé, aki még gyerek, aki ismerkedik a világgal és önmagával. Mi pedig kiolvassuk belőle a titkokat, az örömöt és a bánatot, észrevesszük újra a parányi dolgokat, tárgyakat és történéseket, amelyek látásától a felnőtté válás megfosztott bennünket. Én pedig még azt is kilestem, hogy a versek írója mit szeretett olvasni, hallgatni vagy nézni, és örömmel nyugtáztam, hogy ezek tőlem sem idegenek. (Halász Judit)