HAGYOMÁNY ÉS MODERNSÉG BENEDETTO CROCE ESZMEVILÁGÁBAN

Benedetto Croce (1866–1952) Olaszország, sőt Európa kultúrájának egyik legszínesebb és páratlanul sokoldalú egyénisége. Joseph Gantner „későn született hellén”-nek nevezte, Antonio Gramsci szerint „a reneszánsz utolsó embere” volt, gazdag életműve pedig – amelynek teljes anyagát nemrég 100 kötetben tették közzé – Rudolph Borchardt szavaival szólva „a XX. század első fele kultúrájának monumentális enciklopédiája”. Elméleti munkássága a filozófia, esztétika, történetírás, irodalomtörténet, etika, politikaelmélet és néprajztudomány legfontosabb témaköreit fogja át. Hazájában fontos közéleti szerepet töltött be mint politikus (szenátor, miniszter, a liberális párt vezetője), kulturális vezéregyéniségként negyven éven át szerkesztette a La Critica című folyóiratot, négy könyvsorozatot indított, de mindenekelőtt véleménye és kritikusi munkássága formálta eléggé észrevehetően az olasz ízlést és közgondolkodást. Mértéktartó, de egyértelmű antifasiszta magatartása példaként szolgált az európai