HajléktaLand - Útikalauz jellemzők

"Nem csak az hajléktalan, aki annak is látszik, másrészt nem minden hajléktalan látszik. Ráadásul, akiről előítéleteinknek megfelelő ruházata, viselkedése alapján, úgy gondoljuk, hogy hajléktalan, messze nem biztos, hogy valóban az. »Két dolgot kell kerülnöm: a szatyrot és a padon fekvést. A ruhámmal nincs gond, majdnem minden második nap dolgozom, a főnököm gyakran ad ruhákat is a fizetés mellé.«" A HajléktaLand nem szakkönyv. Sok tény, ugyanennyi pletyka, számtalan élettörténet, remény és elkeseredett tenni akarás. A könyv erénye, hogy szerencsés arányban ötvözi a szakmai információkat a személyes tapasztalatokkal, így a szociográfia műfajának megújításával ismerőssé teszi azt, amit idegennek, de legalábbis zavarba ejtőnek érzünk. A nyitás e világ felé a könyv elolvasása lehet, a többi az Olvasóra van bízva. "Ha fáradt vagyok, és kellemesen süt a nap, régebben is, mindig rám jött az alhatnék. Főleg, hogy a szállót még mindig nem szoktam meg, rosszul alszom éjjel, még akkor is, ha iszok egy üveg sört. Szóval, leheverednék, de akkor lecsöveseznek, meg jön a közterület-felügyelő. Meg aztán, bár nem nézek ki csövesnek, láttam már olyat is, akinek felgyújtották a haját. Buliból. De néha mégis jól esik ledőlni…"